És egy különleges nap.
De tényleg. Szombati robot helyett anyának meséltem. Sokat. Elmeséltem neki Nagykanizsát, Pécset és Csillagszeműt. Már majdnem bevallottam neki a pszichiáterét is...de azt azért mégse. Fölösleges lett volna. Valahonnan hihetetlen bölcsességeket ásott elő és osztott meg velem. Szégyellem, de néha rettentően lebecsülöm őt...Pedig neki is vannak hibái és remek meglátásai, mint bárki másnak.
Kaptam csomó e-mailt...Olyan források táplálják a kavicsdobálással felzaklatott tavam vizét, melyeket holtágaknak hittem...moccanatlan meddő ingoványnak. Nincs is csodásabb dolog a megértésnél és Zuneigungnál. Paradox, de hálám jeléül remélem: sosem fog nektek fájni és nem kell viszonoznom... ezt kívánom nektek, szívből.
