Szombaton reggel felkeltünk. Apám azt álmodta, hogy elmegyek vele a háromnapra bevásárolni, de jól összevesztünk. Kilátásba helyezte, hogy ha nem fogom be, lehajít az emeletről.  (ehhez mondjuk nekem is akarnom kellett volna...legalább egykicsit.) Miután mindenki kicsit kiüvöltözte magát, lerúgtam a cipőmet és a szobámba vonultam rámolni, mert az nyugtat.

Komolyan, ne röhögj.

Kihúztam az egyik fiókomat, kiöntöttem belőle mindent. Akkor, abban a pillanatban mindenre haragudtam. A csekkekre, az összes általános és gimis ellenőrzőkönyveimre, a törött hajcsatt-vázra, a szagos radírom maradványára, és mintegy 90-100 darab lejárt matávos telefonkártyámra (egyébként eladó, egytől egyik, gyűjtőknek)
És kidobáltam a sok kacatot, amit értem. Apámat mégse dobhatom ki csak úgy...szóval, kompenzíren...
Ez nem volt elég, úgyhogy mégegy kisszekrény is megkapta a magáét...

Lassan dél lett, anyu bioritmusában is, tehát éhes lett. Említem neki alternatívaként a maradék pizzámat...

- Kérsz belőle...?
- Hát...mennyi az? Elég nekem meg apádnak...?

Érted?!!!

Mert én nem. Pofám leszakadt.

Azt hiszem, tanítani lehetne, miként társalgunk fesztelenül néhány órával a veszekedések után... A lényegen persze nem változtatott: ma nem főztem semmit.

* * *

Olyan szép napsütés volt, hogy bevalom, fájt otthon lenni. Egyedül.
Na jó, az egyedül mostanában már azt jelenti, hogy Kedvesem nélkül. Akkor is, ha még százan vannak körülöttem.

Épp fel akartam hívni Bridgetet, hogy menjünk már, mikor ő hívott, hogy menjek már...
Így az estémből Aréna lett és 56 csepp vér.
Ajándék előadásnak ne nézd a fogát, szóval, köszönöm és kész.
Meg különben is... ötvenhat...
Azt mondjuk nem értem...annyira nem lehet alacsonyköltségvetésű egy produkció, hogy a szinte-címszereplő a Palcsó Tomi legyen...úgy énekel, ahogy én suttogok.
És hülyefeje van.

Kaszás Attilát és Keresztes Ildikót lehet szeretni-nemszeretni, de ők külön-külön is leénekelték a tetőt a fejünk fölül...Hihetetlen jók voltak.
Egy darabhoz, ami azt hirdeti magáról, hogy rockmusical, nem hiszem, hogy egy Palcsótomi kell, aki olyan hangtartományban énekel (?), hogy legfeljebb a mikrohullámű sütővel mérhető és érzékelhető.