Mármint...én Őt. Mert Ő engem igen.

- ...és én nem tudok neked cserébe adni semmit... csak a puszta meztelen fenekemet. :-(
- Igen. A harapnivaló fenekedet... :-)))

Hát, így megy ez. Néha az ablakomban könyökölök, nézem buda esti fényeit és úgy telefonálunk, hogy fölöttem mennek a repülők...

- Hallod...? Most is közeledik egy...
- Igen... ez olyan légcsavaros, vagy hogy hívják... valamelyik tud tolatni is.
- Óóó, tényleg...?!! Nahát!!! Fönt a levegőben...?

Ezt a butaságot én kérdeztem... :-)

Most két hét telik el két találkozás között. Csütörtök este megint látom. Picit sajnálom, hogy hamar túljutottunk a kóstolgatás időszakán... Nem, nem is hamar, mert kb. két hónap volt...de csak pár pillanatnak tűnt az az idő, míg szépen sorban megkaptam Tőle azt a 3-400 levelet...melyek közt néhány olyan gyöngyszer is akad, amin még ma is... még most is összefutnak a sorok a szemem előtt és szíven üt, annyira szépek... Akkor is gyönyörűek lennének, ha nem én kaptam volna őket. Lehetnének simán olyan híresek, mint Tatjána levele.

Hétfőn voltam Oui-éknál. Úgy volt, hogy sétálni megyünk, mi hárman csajok...de végül sejtelmes almatea és szőnyegen mászás lett belőlünk. Előbbit én kortyolgattam, utóbbit a Szépszemű Rugdalózós pici adta elő. Mondtam, hogy pont olyan, mint mikor a burleszkekben valaki otthon, a szőnyegen próbál megtanulni úszni. Aztán este lett és hazamentem.
Ja, kaptam türkizkék Holt-tengeri fürdősót. Ajándék.

Sajnos túl sok időm van gondolkodni és ebből mindig kételyek születnek, de...talán még jól jöhetnek egyszer. Azt hiszem...azt hiszem, mindennek így kellett történnie, ahogy lett. Csak így van értelme.

Talán ő is benne lesz a könyvemben. Vagy belőlünk is könyv lesz. Így vagy úgy...