Tavaly körülbelül ilyenkor, egy leküzdött nap után felpattantam a nyeregbe, a hypoxitréner nyergébe és egy órán át ádáz közelharcot vívtam a cellulitisszel. Erre a háborúra is érvényes volt, hogy ha háborút akarsz nyerni, akkor csatákat kell nyerni. És én hetente háromszor...akkoriban.<P align=justify>Tavaly körülbelül ilyenkor, egy leküzdött nap után felpattantam a nyeregbe, a hypoxitréner nyergébe és egy órán át ádáz közelharcot vívtam a cellulitisszel. Erre a háborúra is érvényes volt, hogy ha meg akarod nyerni, akkor csatákat kell nyerni. És én hetente háromszor...akkoriban.</P>
<P align=justify>Közben mindig tévét néztem, és egy nap a hiradóban az egyik hír arról szólt, hogy az enyhe időnek köszönhetően valahol vidéken újra virágba borultak a mandulafák. A községben mindenki a csodájára járt és a tévé is, nyilván, hiszen bekerült az esti hírek közé.</P>
<P align=justify>És sosem értettem, hogy miért csak az a hír, hogy kit öltek meg, ki kivel szövetkezik ki ellen, ki anyázik a másikra, ki mennyit lopott, csalt, hazudott... Miért kell az emberekre még a tévéből is a bűnt, az erőszakot önteni, ontani... Miért csak egy évben egyszer hallani olyan híreket, hogy a napsütés belebabrált a mandulafák bioritmusába és ez évben másodjára is virágot fakasztott ágaikon...</P>
<P align=justify>A szép dolgok is megtörténnek, nem csak a rosszak. Kapjuk már fel ezekre is a fejünket. Sőt, még jobban, mint a szörnyűségekre.<BR>Mitől, hogyan akar az ember boldog lenni, ha folyton csak rettenetes dolgokkal veszi magát körül...?</P>
<P align=justify>És én most szeretnék olvasni mandulafa virágzásról, a tó vizéről, arról, hogy mit csinálnak a pillangók épp most...vagy bármi másról, csak gyurcsányokról, orbánokról, sólyomokról nem...</P>
<P align=center>M O S T     V A N    A Z,    H O G Y    E L É G !!!!!</P>
<P align=center><IMG src="http://fotokblogja.freeblog.hu/files/mandulafa.jpg"></P>