"A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha meg van hozzá az emberben, a kellő intelligencia..."
(Giorgio Armani)

A Váci utcából nyíló Régiposta utca sarkán egyébként asszem épp Armani cuccok vannak féláron. Pl. női top 79.990,- helyett most mindössze 39.990,- forintért.

Viszont gyönyörű.

Más: reggel a metrón láttam egy srácot, Zidane-arcéle-frizurája volt. Tényleg nem lennék most a helyébe...
Érdekes dolog ez. Egyesek próbálnak hasonlítani a példaképükhöz, imádott sztárjukhoz külsőre is és mi van, ha...?
Ha leomlik a fal, ha összedől a sztárság, mint Sztálin elvtárs szobra? Mi van, ha valamiért kiábrándulunk a Nagy Favoritból és már utáljuk, hogy úgy nézünk ki majdnem, mint ő?

Vagy ha csak gondol egyet sztárunk és tragikus hirtelenséggel külsőt változtat? (pl. Christina Aguilera, Madonna, Cher Elton John, George Michael, Bon Jovi szokott ilyen csinálni...)

Apropó George Michael...
Nagy és kiváló zenészek sajátja, hogy unplugged is hibátlanul szól. Dzsordzsi pont ilyen. Hétvégén néha a Cool-on adtak unplugged koncerteket, de most a valamelyik MTV-n kaptam el. Épp őt.

Épp a tévécsatornákat állítgattam be anyuék tévéjén, mikor egycsak beugrott a képernyőre. És pont AZT a számot énekelte... Azt, amelyiket Tony nekem a Vízöntő-szépírásával leírt angolul és le is fordította... és ami mindig mindenhol...mindörökké....ámen.

Praying for time.
hát igen...

Anya meg csak rám nézett: na mi van, mér nem keresed tovább a többi csatornát...?
Azért, anya. Mert most én nem is itt vagyok, hanem Tony szemében, kezében, illatában, egyszerre szól a fülemben az ő hangja és dzsordzsi énekel... "did you cover your eyes then they told you that he can't come back..."
De ezt már csak én értem. Csak én érzem.