A szél nem tudja, miért és merre fúj. Messziről jön. Hoz magával valamit. És el is visz tőlünk. <P align=justify>A szél nem tudja, miért és merre fúj.<BR>Messziről jön. <BR>Mindig hoz valamit. És el is visz tőlünk. <BR>Elfújja a lángot, a port, a bánatot, a szemetet. A szél nem is létezik, nem lehet megfogni, bezárni, nincs múltja, jövője, mégis volt és lesz. Nyughatatlan és azzá tesz mindenkit. Örökmozgó.<BR>A tengernél mindig kaland szaga van, meg sós, meg halak... és a halászok sóhaját suttogja tovább...meg felénk hozza a szélbe feszülő vitorla zaját... a tengeren a szélnek mindig távolság, messzeség, utazás szaga van. Mire arcunkba fúj, talán már bejárta a mediterrán vidéket, az Északi tengert, de legalábbis fél Európát.</P>
<P align=justify>A balatoni szélnek mindig nyár és szerelemszaga van. Olajos kisütödék, badacsonyi szőlőillat, a vonatzakatolás állot szaga...állunk a folyosón a huzatban...meg a naptej, a vizes fürdőruha szaga...meg bánatosan rúgdalt kavicsok pengése...a Balaton nem súg, mint a tenger zúgása, csak loccsan a víz a parti köveken.</P>
<P>Balatonnál mindig szerelmes kicsit az ember és a nyári kaland az egyetlen örök szerelem, ami hét napig tart.</P>