38 perccel ezelött csörgött a telefon.
27 perccel ezelött oda kellett ülnöm anyám ágyára mellé hogy megmondhassam, meghalt az édesanyja.
És Te? Te például mit csináltál 27 perccel ezelőtt...?
Az életemből csak a halálomra voltam mindig is kíváncsi. A többit elfogadom, beszívom, mint lélegzetvételt. Észrevétlen, tudatosság nélkül használom, élvezem, költekezek perceimből számolatlanul, akár milliomos az AmEx platinumjáról. De pont ezt nem lehet. Ez az, amit nem ismerhetek előre.
Hallgattam nagybátyám zokogását a telefonban, ebből tudtam meg, mi tőrtént, mert a szavait nem nagyon lehetett érteni...Egy pillanatra odatévedt a tekintetem az elnémított tévé képernyőjére. Caine hadnagy épp akkor tartotta karjaiban a haldokló Speedle fejét. Befejeztem a telefonálást, átmentem anyuhoz megmondani neki...
Én még soha nem... még nem kellett. A torkomban dobogott a szívem.
Mikor befejeztem és visszaléptem a szobámba valamiért, épp Speedle temetése ment a képernyőre beúszott a miami helyszínelők fekete autókonvoja. Volt zászlóösszehajtogatás, sortűz, meg minden.
Minden.