Ma reggel láttam egy kéményseprőt. Aztán kisvártatva megbüntetett a BKV ellenőr. Hm...ez így egyáltalán nem logikus...
Mint ahogy az sem, hogy a melltartó gyárak mell-ellenesek: minél kisebb egy nő melle és minél inkább veszít eredeti értelméből és funkciójából a melltartó, mint olyan, annál nagyobb választékkal és annál olcsóbb árakkal kényeztetik a nagyérdeműt. Tegye fel a kezét az, aki érti...
Néha megakad a szemem egy-egy megvásárolt dolog gyártási időpontján. Mint például tegnap véletlenül a kezembe került egy tábla csoki. <Gyártás időpontja: 2004. március 12.>
Elkezdek ilyenkor gondolkodni: mit is csináltam én idén március 12-én...? Valahol, több, mint 100 km-re tőlem, a gyárban már készült a csoki, gépeken, majd kezeken át (KEZEK: sorsok, életek egy futószalag mentén...vajon milyen gondjait gondolta át épp akkor a kétkezi munkás, amikor bedobozolta az én csokimat is? Vannak-e gyerekei? Megcsalja-e a házastársa? Visszeres-e a lába a sok álldogálástól? Nézi-e a Barátok köztet esténként...? Volt-e nyaralni az utóbbi években? Vagy mindig csak csokit csomagol...?) ... szóval, kezei nyomán a csoki már útban volt felém, a találkozásunk felé... Miközben én gyanútlanul randevúra indultam aznap épp az Ügyvéd úrral.
Hogy mik vannak! Hát nem?
Ügyvéd Úrról akkor még nem tudtam, hogy ügyvéd. Ő is, tudtommal mai napig is a Társaláló aktív felhasználója.
Ő volt az első és ezidáig egyetlen olyan hímnemű versenyző, aki fénykép nélkül próbált kilincselni nálam. Hamar túlléptünk a netes kapcsolattartáson és inkább telefonon folytattuk. Zsenge kora ellenére belement a magázódás játékosságába, (ez egyébként az egyik gyengém) és így kóstolgattuk egymást. Emlékszem, olyanokat suttogott a telefonba, hogy "Épp szaunázni indultam, most itt állok meztelenül... Képzelje csak, leültem a szauna mellett a kondigépre, végigdőltem rajta hanyatt, sötét van és élvezem a hangját, Mónika... Ha behunyom a szemem, azt érzem, hogy körülölel szinte. Olyan melegség árad puha-selyem hangjából, így, ha a telefonra ráhajtom a fülem..."
Szóval, eképp szédített. Mint egy vérbeli profi.
Szívem szerint még halogattam volna a találkozást, de az egyik pénteken, amikor leharcolt idegekkel végre magam mögött hagytam legalább a kétnapnyi hétvégére a szállodát, gondoltam, felhívom, hogy fejszellőztető sétám közben beszélgessünk kicsit. A második percben rögtön azt kérdezte: miért telefonálgatunk, amikor itt vagyunk egymástól két utcányira?
Tényleg, miért is?
Ennél spontánabb randim még nem nagyon akadt. Bizonyos dolgok csak ekkor derültek ki Róla, egyik ámulatból a másikba estem. A szívszaggatóan szép fekete BMW-ből egy bűbáj ember pattant ki, aki félelmetesen hasonlított Jerryre, egyik elmúlt Kedvesemre. Persze, Jerry egy 10-essel idősebb és jelentősen lestrapált állapotban volt már lávsztorink kezdetén is... De a vonásai szinte azonosak, a keze szép és hiperselymes... Nagyon szíven talált. Jerryvel történt szakításunk után már gyógyultnak nyilvánítottam magam, de ezek szerint téves volt a diagnózis...
Beszélgettünk, de már a harmadik vodka+Guiness után szemembe tolultak a könnyek, mert Ő egyszerűen olyan volt... Állát a kezére támasztotta és csak nézett. Mikor megkérdeztem, mi a baj, mit csinál, csak annyit mondott, "Csak gyönyörködöm... vagy álmodom?"
Meg ilyenek.
Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben bárki más képes lett volna tiltakozni... A sajnos-felhalmozott tapasztalataim azt mutatják, a férfiak megérzik a nő szeretet éhségét és ki is használják. Ez a "Jöjjön kisasszony, ne sírjon, majd én megvígasztalom..." iskolapéldája.
Mire észbekaptam, már nyílt az automata garázskapu fent a Hármashatár-hegy lankás oldalában.
Ittasságomra jellemző adat, hogy mikor ott álltam a háromszintes újgazdag palota első emeletén, a padlófűtéses konyhakő langymelegen cirógatta talpamat, (az alsó szinten csak a már említett szauna, konditerem valamint a garázs kapott helyet) én azt a gyarló kérdést tettem fel, hogy "Van fürdőkádad? Mert én abban szeretnék elmerülni...finom habokban, gyertyafényben... És úgy is lett.
Kézen fogta a kezem, a másikkal kitárt lassan egy ajtót és teremgarázsnyi fürdőszoba borult lábaim elé, domináns helyen egy sarokkáddal, ami az ember fantáziáját határozott irányba terelgeti... Elkészítette a fürdővizet, tüzet csiholt a gyertyák tetejére és ezzel el is tűnt a közelemből. Behunyt szemmel áztam és kívántam, még sokáig tartson ez a szédület, ez az álommese.
Zajtalan léptekkel jött vissza, már csak akkor riadtam, amikor megtörte a vízfelszínt, belépett mellém a kádba. Érdekes volt, hogy ott ültünk meztelenül egymással szemben, egyértelmű helyzetben, ám ügyelt arra, hogy a víz alatt se érjen össze egyetlen porcikánk sem. Suttogva beszélgettünk tovább, zavartalanul, mintha még a sörözőben ülnénk az asztal mellett.
Visszafogottságának hatása nem maradt el: mivel ő nem, ezért én tettem meg az első lépést. Szinte szó szerint: kinyújtott lábam ujjai lágyan az ölébe furakodtak a víz alatt. Élvezte, hogy így izgatom, közben végig egymás szemébe néztünk. Egymásnak estünk, mint a vadnyulak... A víz átcsapott a kád peremén... bár, talán olyan volt inkább, mint egy tangó. Mozdulataink teli voltak szenvedéllyel, amit hol szabadjára engedtünk, hol vihar előtti csenddé lassultak az érintések... Egy ilyen kis szusszanásnyi szünet tétovaságában én elkezdtem sírni megint.
Jerryre gondoltam, a vele megélt kifulladásig-szerelmezésekre, a finom érintéseire...az utána tátongó űrre... hangosan zokogtam és azt kérdeztem a félhomálytól: Hol voltál eddig? Annyira kellettél volna...
Válaszképpen maga fölé húzott, ölére ültem, azt suttogta: "Gyere Kedves... most akarok benned lenni...így.. ÍGY, amikor sírsz és Őrá gondolsz!" Vizesen csapzott hajam arcomba lógott, azt mondta, hideg gyémántként ragyog ki tincseim közül a szemem... Vállára borultam és sírtam, de ő felemelte a fejem, azt mondta "Nézz rám, nézz ide... sírd ki magad...!" Gyengéden mosta arcom a fürdővízzel, letörölte a könnyeimet és közben odalenn bejárta rejtett zugaimat dárdája...
Megint félbehagytuk a "táncot". Azt kérte, dőljek hátra, kényelmesen és hunyjam be a szemem. Engedelmeskedtem, de persze firtattam, mi következik... A víz alatt megéreztem, hogy valami nagyon kemény dolog szeretne belém kéreckedni, keze irányításával. Megkérdeztem mi az és próbáltam ellenszegülni a jövevénynek... Azt mondta: "Csak próbáld ki... Mindjárt inni is fogsz belőle..." Percekig járatta bennem azt a valamit, majd mikor már megszoktam volna a furcsa érzést, kivette belőlem a finom falatot... Szemem még mindig csukva, de az ajkaimat ujjaival szétnyitotta és cseppekben megéreztem a vodka ízét a számban... Meglódította az üveget, amit nem bírtam lenyelni, végigcsurgott az államon, le a melleim völgyébe. Megint teletöltötte a számat, az üveget letette és nyelvét belelógatta a számban tartott vodkába...
Reggel együtt ébredtünk és elutazott egy hétre síelni. Ezalatt a hét alatt küldött sms-eimre nem válaszolt, de amikor hazatért, hívott és megint találkoztunk. Megint pénteken és megint egy nekem fárasztó hét után. Beültem mellé az autóba és hazavitt. Azt mondta: "Gyere, aludjunk egy órát, Kedves..."
És mintha mi sem lenne természetesebb, összebújtunk a hálószobában, mint akik már évek óta ezt teszik... percek múlva már éreztem is, hogy ölelő karja rámnehezül és édes álomba merült... Én is, csak én ébren álmodtam... A meghitt csendben csak szuszogását hallottam, beszűrődő madárcsicsergést és az óra halk tiktakját.
Azt hiszem, majd egy hasonlóan tökéletes pillanatban szeretnék meghalni.
Mikor megébredt, szeretkeztünk, épp véletlenül nálam volt a golyófüzérem és kérte, hogy fenekét kényeztessem azzal, mert még sose próbálta. Édes volt, akár egy szűzlány... óvatosságra kérte a kezemet és némi félelem vegyült vágyaiba, de hagyta magát.
Zuhanyozás után együtt gyors vacsorát csináltunk, odaadtam neki a töltőtollal megírt levelemet. Azt mondta: "Neked írnod kéne. Miért nem írsz? Már az sms-ekben is látszott, hogy tudsz bánni a szavakkal." És így folytatódott a mese: közös főzőcskézés után közös eszegetés egymás tányérjából, megint: mintha évek óta együtt élnénk...
Hazavitt, megállt a kapunk előtt. Elkezdtem egy mondatot: "Tudom, hogy nem szabadna megkérdeznem, de nem tudom megállni..." Félbeszakított mérgesen, ridegen: "...MIT???!!! Hogy mikor hívlak? Hagyjál már ilyen hülyeségekkel...!!!!!!!!!!"
Kipattantam az autóból, kezem nyomán fájdalmasat csapódott az ajtó. Többé nem találkoztunk.
Orsinak elmeséltem már ezt korábban és ma újságolta, hogy az Ügyvéd úr most nála próbálkozik....