Pár hete írtam, hogy olyan körülöttem most minden, mintha szeretet-magvakat ültettem volna el és ezek folyamatosan nyílnának és ontanák virágjukat, sőt, gyümölcsöt is hoznak, nem keveset. Ez az állapot még most is tart, szinte mindennap kapok valami lélekmelegítőt. Valaki kapuccsínót készít nekem, csak úgy, tiszta-szép bögrében, ami később az enyém lehet... Vagy szembejön egy régnemlátott kedvesismerős az utcán és akár el is mehetne mellettem szó nélkül, mert én nem vettem őt észre, de ő kézenfog, a mobiltelefonba azt mondja a másiknak: "Majd később visszahívlak" és két puszit kapok, beszélgetünk... Szép ujjai beletúrnak a hajamba, már-már szerelmetesen, nem tud betellni frissen festett fekete tincseimmel (kincseimmel)... azt mondja "isteni jó a hajad, le ne vágasd! Dehogy is, semmi ilyesmi nincs tervbe véve...
UgyanőTőle egyébként még szabira repülésem előtt kivételes ajándékot kaptam: őszinte vallomást. Több évi zavart hallgatás, elkendőzött igazság után bevallotta a nyilvánvalót (amit pletykaszinten mindenki tudott a közös munkahelyünkön): ő egy biszex férfi. Tette ezt olyan mézédesen, hogy vallomásával szinte fülem hallatára esett le a titkolódzás nehéz köve szívéről. Mosolya teli volt hálával, amiért azt mondtam neki: "Mindig is tudtam. Én így szeretlek. Engem ez nem befolyásol. Sőt..."
Igaz, én sosem értettem, miért kell ezt titkolni. Michelle, aki közvetlen kolléganőm lett itt a szállodában, még évekkel ezelőtt, szintén sokáig titkolózott. Őt -is- nekem kellett kibontanom a hazudozás ragacsos pókfonalával gúzsbakötött magamagából.
Egyébként, eddig ő volt az első és egyetlen lánynemű, akivel belekóstoltam a MÁSSÁGba, egy Keglevic-vodkával meglocsolt nyári éjszakán.