Két nap múlva repülök haza. Hogy rohadna meg... hogy mér nem b.... szóval, hoggy mér nem birtam előbb meggyógyulni...?!!!

Egy hét alatt kiadtam magamból  mindent... Van valami sajátos feelingje a kalmopirines, izzadásnak...amikor minden pórusodból szivárog elő a veriték és nedveiddel eggyütt a lepedőbe süppedve folyóssá válsz Te magad is... Legszivesebben egy mozdulattal lerántanád a takarót, letépnéd a pizssamát és beállnál a kerti csap alá... és hűsölnél. Ehelyett jön "anyu" és még feljebb húzza a takaró szélét az állad alatt, és hoz még egy kis meleg teát - biztos, ami biztos alapon....

De nézzük a dolog jó oldalát:

• végülis pihentem
• volt időm olvasgatni
• volt időm gondolkodni
• a csendben a mindenféle apró zajok, neszek edzették, finomitották hallásomat
• nem nekem kellett mosogatni
• a kedvenceimmel volt tele a hűtő
• nem nekem kellett kivinni a szemetet......

Mi kellhet még ennél több...?