Szóval ezt alaposan benyaltam! Vasárnap visszaértünk Bukarestbe a meseszép kirándulásból és én hétfő óta itthon punnyadok 38-as lázzal. Mit is mondhatnék: épp így terveztem a pihenésemet a szabim alatt. Qrva szar csendben tűrni,hogy ég le a húsom a csontomról... De legalább találtam itt GPRS-t és wapolhatok... Meg mindjárt a végére érek Susan Forward Mérgező szülők c. könyvének. Félelmetes. Eddig gyakorlatilag mindenért anyámat okoltam... Erre rá kell jönnöm,h a sok "rangon aluli" kapcsolatomról inkább apám tehet... A könyvet mindenkinek ajánlom. Most megyek vissza haldokolni...

Azt azért mégse gondoltam volna...hogy épp Bukarestben, 1 ostoba cicás takaró alatt fogom végezni. Valahogy MÁS életképek villantak az agyamba az "Ágyban párnak közt halni meg" óhaj kapcsán. Nekem is, igen...Tesóm szerint tegnap éjjel kicsit félrehordott a nyelvem... Ilyen láznál nem csoda. Ma, nyomorú betegségem 4. napján még mindig csak fölfelé megy a lázam, ma volt a rekord: 38,8. Exemnek megirtam állapotomat, de szarik rám. Válaszra sem méltat. Mekkora egy szemét! Itt meg... 1 vadidegen néni, tesóm kollégája tyúkot küldött nekem levesnek... Egy apró erdélyi néni. Aki nem BMW-vel szeli a kibaszott aszfaltot... Elegem van. Már sírni sem tudok... A szemem is kiég... Annyira fáj...