Olyan gyorsan történt minden, mire észbe kaptam, már a levegőben voltunk, mire megint észbe kaptam, meg már le is szálltunk... Nagyon sok bepótolni valóm van ide, de majd egyszer...Most repültem életemben először.

Tehát...most már/még Bukarestben vagyok, tesóm jól van és nemsokára indulunk kirándulni, a Drakula kastélyhoz (Bran nevű helyiség, azaz Tölcsvár) meg a környékére, egész hétvégére.

Akkor mondhatod, hogy IGAZÁN ismersz egy embert, ha megérted, mit miért tesz.
Ma reggel 05:50-kor indult a vonatom Pestre, alig egy órája estem be dolgozni és nem másnapos, hanem harmadnapos vagyok a fáradtságtól...

A helyzet élesedik: elvileg holnaptól elhúznék két hét szabira és ezért dolgoznom kéne, mint a kisangyal, hogy ne hagyjak rumlit magam után itt az irodában, meg hogy ne hívjanak fel a kollégáim, főnökeim naponta 23!-szor, mert valamit nem találnak... De képtelen vagyok, mert a tesóm üzemorvosától el kell futárkodnom a legutolsó leleteit a kórbázba. És még azt sem tudjuk, hogy kiengedik-e ma vagy holnap a kórházból és el tudunk-e repülni a holnap délutáni géppel.

UPdate: Holnap délután mégiscsak elrepülünk, úgy néz ki. Hulla fáradt vagyok. A kórházból visszafelé jövet bealudtam a metrón. Akkor most nekifogok...

Most meg mi a baja a naplómnak???? 5 fényév, mire betölti. Tudom, hogy a fényév nem időmérő.