Ma Orsi simogatott. Már reggel kezdte: sms-sel ébresztett, kérdezte, hogy volna-e kedvem megnézni a műrepülőket? HáT perszehogy! :-) A "simogatás" ilyen jellegű használatát Eric Bernétől függetlenül kezdtem el és mélységesen ledöbbentem, amikor Emberi játszmák című könyvében ő (illetve a műfordító) ugyanezt a kifejezést használta arra az adok-kapok játék mennyiségi jellemzésére, amit mi emberek társas érintkezésekkor játszunk. Satöbbi. A könyvet nagyon ajánlom (majdnem) mindenkinek. Reggel anyám+nővérem elmentek a Széchényi fürdőbe. Demonstratíve nem mentem velük (rám maradt az üres lakás! ki az a hüje, aki ilyenkor elmegy otthonról?) és különben is csak sofőrnek kellettem volna. Mivel nem mentem, apámé lett az oda-haza furikázás előjoga. Önmagában megérne egy kisregényt, de ez a tesóm sztorija: a Szecskában összetalálkozott az állítólagos faszijával, aki ott egy feka nő társaságában szelte a habokat és valahogy nem akaródzott megismerni neki a tesómat. Na, én ezt a srácot már úgy kb. két-három évvel ezelőtt meg akartam ütni, mivel már akkor is csak bolondította a naív nővéremet. Orsival három körül találkoztunk és ugyan az sms-ben azt írta, hogy 2-3 óra hosszára tud elszabadulni, de mégse. Az egészben az volt a legszebb, hogy reggel a családi körben megejtett veszekedés táborttüzénél még azt gondoltam, ez is csak egy elrajzolt nap lesz, mint a hasonló sátoros ünnepek szoktak lenni számomra már évek óta... De nem. Egyszerűen csak jó volt minden így.
Amikor például két ember, akik csak köszönő viszonyban vannak, és találkoznak, "kétsimogatásos" párbeszéd zajlik köztük:
- Jó napot! <--> -Jó napot!
Személyem bájának és lehengerő egyéniségemnek :-))) tudom be, hogy velem maradt egészen a tüzijáték végéig. Megnéztük a műrepülőket, lefényképeztem neki Bochkor Gábort, mert Orsi szereti. Megittam egy (1) liter tonikot, ezen meg is lepődtünk mindketten. Aztán már csak felsétáltunk a Halászbástyához, ott csináltam róla fényképeket. Nagyon bűbáj lett a képeken, különösen mert a szürkés semleges hátterekből kiragyog a vörös ruhája. A Halászbástyán találtunk ülőhelyet, a napközben átmelegedett kövek kellemesen körülöleltek bennünket a lemenő napot követő szélben. És két óra hosszát úgy elbeszélgettünk, mintha ott se lett volna.
Tüzijáték megvolt, este 11-re értem haza.