Sajnos én nem értem: ha férfiak viccelődnek/háborognak amiatt, hogy mi nők milyenek vagyunk és ha nők teszik ugyanezt amiatt, hogy a fériak milyenek, akkor mégis mit keresünk egymás mellett egy kapcsolatban, egy házasságban?

Férfi és nő másmilyen, mást akar, másképp él, másképp lát mindent, más a fontos és más az ahhoz vezető út.

Mégis mit erőlködünk mi emberek a társ(as)kapcsolatokban?

Mivel annyi idő telt el a legutóbbi igazi bejegyzés óta, tartsunk egy kis helyzetelemzést.

Nagyon sok bejegyzést visszaolvastam és azt mondhatom: sajnos az utóbbi években sokkal-sokkal kevesebben lettünk, nagyon sok rokon eltávozott közülünk.

Érzelmileg ugyanott vagyok, mint mondjuk kb. 2009. körül, a házasságom első éveiben, amikor kezdett felszállni a rózsaszín köd.

Az a furcsa, hogy pont ugyanúgy van minden, mégis mennyire hiányzott a blogom.
És mennyire hiányoznak az eltelt évek.

És rájöttem, hogy EZ nem is én vagyok, hanem az vagyok, aki a házasság előtt, a blogban voltam. Az az igazi én.

Ilyen meg hasonló hülyeségekkel van tele az én fejem.