Igen, a Brájen. Mivel kifogytam -nem, nem a nadrágjaimból, sajnos...- a Kaméleonból, felgördült utoljára is a szereposztás, más film után kellett néznem a sztepperezés idejére. Előkotortam újra a Fiúk a klubbólt, bár már ebben is az utolsó évadnál tartottam -áprilisban, mielőtt anya itt volt.
Ha ezt is lenyomom, mi a picsát fogok nézni...? Vukkot? :-(
Szóval.
Az élet nagy kérdése jelenidő szerint: mi a teendő, ha iszonyúan szeretjük egymást, de más irányba akarunk menni? KisSzőke ugyanis kicuccolt Nagyarc Brájen loftjából, mert családra vágyik. Mondjuk, akkor nem értem, hogy miért egy lepukkant ex-Ganz-Mávag gépterembe költözik, ahol getván és rozsdán kívűl semmi nincs csak penész van. Oda akar családot?
KisSzőke egyébként demonstrál egy törvénytervezet ellen, többek közt a bigott apja üzlete előtt is. Apuci meg elviteti a büdös kölköt a rendőrökkel. Eszembe jut, én mit tennék:
- 1.: ha én leszbikus lennék. Vajon lenne-e bátorságom nyíltan felvállalni? Heteroként buzibárba járni nem kimondottan hőstett, nem nagy ügy, szóval ez nem számít bele...
- 2.: hogyan reagálnám le, ha Kiccsaj mondjuk leszbivé nőné ki magát? Vajon tönkre menne-e a kapcsolatom Amoréval amiatt, hogy én ezt el tudnám fogadni, de ő valószínűleg nem?
Az élet fontos kérdései...mondjuk Kiccsajnál még semmi jele semmiféle cekcuális érdeklődésnek, szóval ez csak teorétik. De egyszer már megtapasztaltam azt, amit a melegek érezhetnek: ahhoz, hogy az Angyalba "fiúnapon" beengedjenek, le kellett tagadnom, hogy hetero vagyok, Michelle győzködte a pénztárost helyettem is, de még akkor is gyűlölködve, utálatosan néztek ránk, csak mert lányok vagyunk és fiúnapon akartunk bemenni szórakozni.
Eközben Brájen nem akar az idővel, a múló idővel haladni, nem ismeri be, hogy nem tud és nem akarhat örökké 25 éves sztárbuzi maradni.
Néha kell a változás, frissítés.
Update.
Neked is, Brájen.

20-án este a számítógépen néztem a tüzijátékot és persze bőgtem egy sort. Mindenért és mindenkiért, akit-amit otthagytam. Aztán tovább szurkoltunk Blanka Vlasicnak Berlinben. Hát nehogymár az az agresszív német punk nyerjen.
Szombaton Amore megint dolgozott, én Kiccsajjal kettesben autókáztam, shoppingoltunk a faluban. Lett nászajándék jövő szombatra, egy kis kompakt Panasonic Lumix kamera Amorénak a gyárba, meg friss, tűzforró kenyér.
Tegnap meg két faluval odébb repülősnap volt, délután 1-kor kezdődött a program, fél hatig az égre függesztettük a szemünket. Az elmaradt pesti repülősó helyett...klassz volt. Volt egy magyar felségjelű gép is, egy duplafedeles Antonov AN-2. A régi gépek olyan eszméletlen lassan szállnak: az ember néha úgy érzi, egyhelyben állnak vagy megoldást keres hajdani fizika-ismereteiben, hogy hogy a csudába bírnak egyátalán felemelkedni-fennmaradni.
Az igazi csemegét a végére tartogatták: Dijonból indultak (a viamichelin.com szerint autóval ez 3 óra, 300 km; légvonalban mondjuk legyen 200...) 20 perc alatt értek fölénk. 7 csudaszép Aero L-39 Albatros, az úgynevezett Breitling Jet Team (2004 óta viselik ezt a nevet, amióta a Breitling a szponzor, de a formáció 1982 óta létezik). Most mit mondjak...ez egy férfias játék, fém, turbó, erő, kerozin-szag...én mégis kicsit megkönnyeztem.
Hogy mit? Hát azt nem tudnám megmondani.
Azt a belemagyarázott együtt rezdülést, egymásra figyelést, feltétlen bizalmat, alázatot, tehetséget és teljesítményt, és hogy mindezt egy jó és szép célra fordítják...amit nem lehet abba a 18 percbe belesűríteni. Sokkal több annál.

Továbbiakban: vasárnap este kalapács alá került Kiccsaj régi gyerekülése, elkelt 80,-frankért. Kell neki keresnem lovasiskolát, meg időpontot a fodrászhoz.
Ha lehet ilyenről egyátalán szó: még a szokásosnál is rondább vagyok, mivel az orromat lekapta a nap.
Egyébként a Régimódi történetet nézem (mtv online video-tár), már az 5. résznél tartok. Szerintem iszonyú választás volt a fiatal Mari (Gubás Gabi) után a felnőtt Mari szerepét Egri Katira bízni. Akinek a szereposztás szerint Eperjes az apja...hát, mintha a reménytelen szeretője vagy megcsalt férje lenne...mármint életkor szerint.
Pénteken délután kértem az interneten egy most épülő házsorról-lakásról brossórát, szombaton már itt is volt postán - néha ettől elkezdek félni. Néha ez a gyorsaság olyan erőszakosnak tűnik. Egyik választás, hogy jövő áprilisban költöznénk, a másik, hogy kb. 2 év múlva, amikor a következő fázis elkészül.
Amore mondjuk olyan, mint amit Grissom beszólt Catherinnek múlt héten:
Catherine: - Így él egy sikeres bróker? Hát hogy lehet így élni?
Grissom: - Van szoba, kanapé meg tévé, meg hűtő. Mi hiányzik még...?
Valahogy így...ez megvan itt is. De az új lakás meg szép, új szaga van, közelebb van a Mindenhez és talán mivel kicsit drágább, talán a lakbérszínvonal szelektál. Talán.
Egyébként körülnéztem a környéken kiadó lakások közt, a régi építésűek sem olcsóbbak.