Ma megkaptam a legújabb telcsit. Pár hétre kértem kipróbálásra egy Siemens S65-öt, de nem nagyon tetszett, sosem rajongtam a márkáért, és cégeink között fennálló munkakapcsolat nyomán csak erősödött-mélyült ez a viszolygás. Visszatértem a Nokiák világába, ez most egy 7610. Kíváncsi vagyok.

Ebédet ma a Don Pepéből rendeltem, csirkehúst meg salátát. Meghozták, de nem bírtam hozzányúlni. Mióta a napokban 10 év kihagyás után N.J-vel megtaláltuk egymást a wiw-en és váltottunk pár levelet, totál kész vagyok. Ma levele különösen megérintett, csak percekre tudtam abbahagyni a sírást.

Annyira megrázó és megdöbbentő az egész. Majd árnyalom jobban is, de most apám munkahelyéről internetezek és épp itt a pult másik végében rézcsöveket és félcolos szűkítőket, meg wc tartályt árul, egyszóval nem az igazi. Mindjárt megyünk autókával bevásárolni az egész hétvégére.

Az utóbbi pár napban olyan sokan mondták, ismerőseim úton-útfélen, hogy teljesen kivirultam és ragyogok, sugárzom. Nagyon jól esik és megsimogat, de ma, amikor a vécéből kitántorogtam és a mosdó feletti tükörből egy lesírt-elmázolódott sminkű, karikásszemű negyvenes nő nézett vissza [mint Saját Halálom] ... hát, kétségeim támadtak.