Jól van, lassan abbahagyom a zárójelezést meg a szar szóvicceket.

Mivel többé-kevésbé mindig téma a bevándorlás meg a külföldiek, meg a beilleszkedés, gondolkodni is szoktam ezen. Hogy persze nincs igazság. Svájcban elvileg mindig is több munka volt, mint svájci ember. Ezért aztán egy időben nagyon várták a bevándorlókat, a munkavégzőket. Aztán már annyian jöttek és már nem csak dolgozni, hanem a markukat tartani, hogy fordult a kocka, minden irányba.
Az aktuális kérdés, amit senki sem tesz fel: joga van-e egy országnak osztályozni az embereket, besorolni őket és rendelkezni arról, hogy te jöhetsz...te nem... te sem, te jöhetsz...? Mert az ember szíve szerint ezt tenné.

Ki lehet-e, szabad-e válogatni az embereket? És mi lesz, mi legyen a többivel?

Lényeg, hogy nem lenne olyan nagy itt sem a baj, ha a külföldiek jobban integrálódnak. Legalábbis ezt szokták mondani. De mit jelent integrálódni? Én azt mondom, egyszerűen csak vissza kéne változniuk normális emberré. Ha egyátalán valaha azok voltak. Nem, egyszerűen nem lehetséges az, hogy egy ember úgy nőtt fel, hogy mindig csak polgárháborút látott maga körül, vagy szamárháton vitte a vizet a kúttól a viskójához, aztán idejön, kap vagy munkát vagy támogatást és bizonyos é rtelemben beleroppan a pszichéje abba, hogy mától kezdve otthon (!) nézheti a részletre vásárolt plazmatévét. És majd szintén részletre vásárolt Mercivel megy haza meglátogatni a hátrahagyottakat, akik még mindig szamárháton...és ő elmeséli nekik...és ők is eldobják a szamárhátat és jönnek plazmatévét részletre...És valószínűleg vágynak a biztonságra, ezért is kerülik a "bennszülöttek" közelségét, ezért is beszélnek és találkozgatnak csakis a többi plazmatévés mercissel.

Belegondoltam, vajon mennyit tudnék én Svájcról, az itteniekről, az itteni életről, ha a férjem nem svájci lenne, hanem mondjuk magyar és együtt jöttünk volna ide, vagy bármilyen más náció. Vajon érdekelne-e egyátalán a nyelvjárás, a hagyományok, hogy apró dolgok mit jelentenek, mi miről híres, mi mikor volt, tudnék-e annyit az új hazámról, hogy szinte csont nélkül oldom meg a kantonokról szóló kvízjátékok kérdéseit